Nevének eredete

A legelfogadottabb változat szerint a város nevét – Szabadkígyóséval együtt – a település vidékén egykor található sok kígyóról kaphatta. Megerősítik ezt a feltevést az ugyancsak itt található Kígyós-halom és Kígyós-rétje helynevek is.[2]

Egy Turovszki Krisztián által 2001-ben talált, majd beszolgáltatott lelet-együttes egyik szíjvégén látható kígyó motívum alapján van, aki arra gondolt, hogy a település neve igen korán, a 6–8. században keletkezett, az avarok betelepedésének az idején. László Gyula szerint az öv veretei és azok száma származás- és rangjelző szereppel bírt, ennek következtében egyediek voltak. A ránk maradt övek között nincs két olyan, melynek mintázata megegyezik. Itt jegyezhetjük meg, hogy a korabeli hagyomány szerint általánosan elfogadott jelenség volt, hogy az egyes családok, nemzetségek saját magukról nevezték el szállásterületüket. Nem elhanyagolható Fülöp Gyula régész megjegyzése, miszerint a veretes öv a szabad férfi legfontosabb jelvénye. A veretek mintavilága fontos információhordozó volt. A rajta szereplő állatok például nemzetségjelek formájában, az állatősök megidézői lehettek. Ezt alapul volt, aki feltételezte, hogy Kígyós neve a korabeli gyakorlat szerint egy itt élő nemzetségnév után vált földrajzi névvé. Ezt a feltételezést erősíti meg Euagrius hagiografikus munkája, a Vita Sancti Pancratii, bizánci fogságba került, esetleg már elszlávosodóban lévő (de valójában nem szláv) avarokat szólaltat meg önmagukról: „Mi avar népség vagyunk, mindenféle csúszómászók és négylábúak hasonmásait tiszteljük istenekként. Mindezekkel együtt a tűznek, a víznek és kardjainknak mutatunk be áldozatot." [3]

A település nevének első ismert okleveles említése 1398-ból való.

                                      Újkígyóson igen erős volt az önmagát eltartani képes, sajátos gazdaidentitással élő, kis és közepes nagyságú földdel rendelkező birtokosréteg. Ez a társadalmi csoport, amely önmagában is a település összlakosságának több mint felét adta, erős vallási és nemzeti elkötelezettséggel bírt. Talán az ő számukra jelentett leginkább súlyos hátrányokat az 1945 utáni fordulat. 1948-ban megalakult a „Dózsa” Termelőszövetkezeti Csoport 33 taggal 100 kh szántóföldön. 1950-ben „Új Élet” néven újabb TSzCs alakult 24 taggal, 158 kh földterületen. 1950-ben jött létre a régi önkormányzat helyett a Községi Tanács. Egyidejűleg az addig Újkígyóshoz tartozó Ókígyós önálló községgé vált Szabadkígyós névvel, s a közigazgatás elszakadt Újkígyóstól.

1958-ban a tanácsülés jóváhagyta a községrendezési tervet, mellyel a régi 3–5 kh-ig terjedő belsőségeket házhelyekké parcellázták fel. Ekkor a közintézmények részére fenntartott helyeken kívül 220 építési telket alakítottak ki első lépésként a községben. Később további házhelyeket biztosított a folyamatosan megnyíló új utcák sora. 1960-ra Újkígyós termelőszövetkezeti község lett. Két régebbi tsz (Dózsa, Új Élet) egyesült az újonnan belépő tagsággal, és az egyesülés után felvették az Aranykalász nevet. 1508 katasztrális hold területet biztosítottak a háztáji gazdaságok részére. Öt üzemegységet alakítottak ki.

Az Aranykalász MgTsz 1992. október 30-án alapvető változásokon ment át. A faipari dolgozók (akik megalakították az ÚFA Bt.-t), a gazda- szövetkezeti tagok és az első egyéni kiválók távoztak a tsz-ből. A későbbiekben maga a tsz is több kisebb szövetkezetre vált szé

1970-ben lett Úkígyós nagyközség, és 1977-ben alakult meg Újkígyós és Szabadkígyós Közös Tanácsa Újkígyós székhellyel. A társközségi kapcsolat 1990-ig állt fenn. 1982-ben megszűnt a Gyulai járás. Újkígyós ettől kezdve (mint városkörnyéki község) Békéscsabához tartozott közigazgatásilag.

Újkígyós, 2009. július 1-je óta város.

  Forrás: wikipedia